Egy szó sem lesz politikáról, hanem csak gazdagodásról, pénzről, boldogulásról és a százalék szónak most két nézőpontból is jelentőséget adunk.
Van olyan gazdagság, ami mégsem éri meg?
Olyan időkben, amikor ismeretséggel, jó pozícióból érkező „nem viszonzatlan baráti segítséggel” hamar lehet gazdagodni, nehéznek tűnhet a szorgalmas vállalkozónak vagy alkalmazottnak a saját mindennapi munkáján és tehetségén alapuló előrelépésén küzdenie.
A legrosszabb, amit a gazdagodni vágyó ember tehet, hogy azon elmélkedik, milyen jó másoknak, akinek magas pozíciójú emberek jóvoltából ölükbe hull a szerencse. Ilyenen rágódni már önmagában is idő és energia pazarlás, ami pedig nem jó start a gazdagság felé.
Rengeteg szélhámos ötlet terjed el a gyors, de tisztességtelen vagyonosodás lehetőségét felvázolva. Köztük néhány pilóta játék és ehhez hasonlók. Mégis érdemes szembenézni azzal a ténnyel, hogy azoknak a száma, akik gazdasági helyzetüknél fogva kicsit többet engedhetnek meg maguknak a világban – és itt nem a felső tízezerről beszélünk -, sokkal nagyobb, mint a hirtelen meggazdagodottak száma.
Az más kérdés, hogy az összes vagyont tekintve pár százaléknyi nyerő ember bankszámláin több van, mint a kitartóan, lépésenként felfelé haladó akár 90%-nyi, de bevételével nagyjából elégedettebb munkavállaló vagy vállalkozó zsebében. Nem kívánom a gazdagodóknak, hogy az 5-10% közé igyekezzenek, ugyanis nem feltétlen éri meg sem személyesen, sem a családnak, ha valakinek minden este le kell magát innia azért, hogy „ne emlékezzen” arra, milyen alakok kegyeit kereste egész nap és hogyan.
Ez a 10-90%-os arány önkényes és elnézést a pontatlanságért, ha esetleg 2 a 99-hez. Azonban ennek nincs jelentősége abból a szempontból, hogy a többség tisztességesen óhajtana meggazdagodni, még ha most nem is megy neki, vagy nem annyira jól, mint szeretné. Térjünk itt át egy másik százalék fontosságára.
A pénz első kulcsa, amit mindenki ismer
A pénz első kulcsa, amit mindenki ismer, de gyakorlati használatát kevesen értik az, hogy a pénz oda megy, ahol már van.
Ezt a tapasztalati szabályt a legtöbben fordítva használják. Úgy gondolkodnak, hogy nekik most nincs elég pénzük, nem is áramlik feléjük még több. Néha ehhez még hozzágondolják azt is, hogy ez természetes, hiszen más, gazdag emberek felé áramlik, mert „oda megy, ahol már amúgy is van”. Ezzel csak magyarázza az ember a sikertelensége okát.
A gyarapodni igyekvő előtt van egy út, de az eleje olyan keskeny, hogy nem látszik járhatónak, pedig az.
Valamikor száz évvel ezelőtt komolyan meg tudták az emberek alapozni az anyagi biztonságukat azzal, ha rendszeresen megtakarították a bevételük 10%-át. Nem, nem valamelyik bank nevében írok.
A pénz oda megy, ahol amúgy is van. Ez azonban értelmezhető a pénzügyi stabilitás irányában úgy is, hogy ha mi félreteszünk 10%-ot, akkor ahhoz is jönnie kell valamennyi pénznek.
Ez igaz még akkor is, ha a mondást szigorúbban úgy használjuk, hogy „oda megy, ahol sok van”, hiszen a „sok” eléggé relatív dolog. Erre sokan mondják majd, hogy „Tudod mennyit fog érni az így félretett pénz tíz év múlva?” Ezért aztán nem kezdenek el félretenni.
A félretett pénz lélektana
A kulcs ez: a félretett pénz önmagában talán nem lenne sok, de minden félretett ezer forint eleinte csak jól eső érzéssel, azután büszkeséggel és önbizalommal tölti majd el az embert. Arra ösztönzi, hogy újabb vagy nagyobb bevételeket generáljon.
Nem érdekes, hogy alkalmazottból vállalkozó lesz, vagy felfuttatja az eddig kicsiny vállalkozását. A lényeg, hogy törekedhet arra, hogy többet tudjon félretenni. Nagyobb havi bevételből a 10% is egyre nagyobb.
Komolyabb időkben királyok 10% adóból hadseregeket tartottak fenn! Persze ma éhesebbek az államok, „megelégszenek” az egyén bevételének 30-60%-ával (bérterhek, cégterhek), amit valamilyen adó vagy adószerűség címén elvonnak. Ezen keseregve is végig lehet élni egy életet úgy, hogy közben nem gazdagodunk.
Ma 10%-ot félretenni sokaknak nehéz is lenne. Akkor adják fel? Nem! Tegyenek félre 1%-ot. Bármilyen kicsit lehet sokszorozni, a semmit azonban nem érdemes semmivel szorozni.
A félre nem tett pénz nem hoz bevételnövekedést, a megtakarítás azonban – lehet bár egész kicsiny – tud bevételnövekedést okozni. Arra biztatja a „gazdáját”, hogy termeljen többet vagy hatékonyabban, nyereségesebben.
Az az érdekes, hogy az a technika, hogy „tegyél félre bármilyen kicsiny százalékot a bevételedből minden hónapban vagy héten, amit nem költesz el”, sokkal inkább a motivációs hatása miatt alkalmas valakit elindítani a gazdagodás felé, semmint az így félretett összeg miatt. Aki kitartó ebben annak egész hamar életminőség javulás lesz a jutalma. Ráadásul mivel nem csak vágyakozik a bevétel növekedés irányába, hanem tesz is érte, ezért jó esélye lesz arra, hogy ne csak a félretett pénz százalékos mértékét emelje, mondjuk 3%-ra vagy többre. A megtermelt bevétel nagysága akár úgy is megemelkedhet, hogy abból hasonlóan kis százalék félretétele is jóval nagyobb összegek megtakarítását jelenti majd.
Cselekvés, gazdagodás és pénz
Az igaz, hogy ez nem megy úgy, hogy minden este leül valaki a TV elé és azon kesereg, hogy nincs pénze.
A gazdagodáshoz döntés kell, azután cselekvés és folyamatos kitartás.
Aki kitartó, az pusztán ezzel a húzással és a következményeivel elindulhat a gazdagodása felé.
Kockázatos belevágni?
Ahol volt 200 Ft, ott most 198 lesz csak az elkölthető. Egy cégnél pedig nézheti egy tulajdonos így: „Ha minden hónapban be tudok fizetni (vagy inkasszózzák) a NAV-nak tízmillió forintot adókra és bérterhekre, akkor ne tudnék megtakarítani 100.000 forintot a cégünk jövője, saját magunk számára?”
Ha valaki belefog egy ilyen egyszerű és hétköznapi dologba, a végén egy élvezhető játszma közepén találja magát és nagyon jó esélyt ad magának vagy cégének a gazdagodásra. Erről páran azonnal lemondanának, mert az a fixa ideájuk, hogy a hiteleik nem engednek meg nekik ilyen játékot. Pedig arra is jó a módszer, hogy felszámoljuk még a tartozásainkat is.
Pénzügyi gyarapodás a gyakorlatban
Mindez persze sokkal megbízhatóbban valósítható meg a gyakorlatban, ha az ember használ egy könnyedén használható online kiadás és bevétel tervező alkalmazást, ami a Pelfee.
Mennyi időt kell ezzel tölteni?
Van akinek negyed óra, másoknak háromnegyed. Azt nem helyettesíti semmilyen könyvelés, amikor az egyén vagy egy ügyvezető vagy egy cégtulajdonos veszi az „óriási” fáradságot és fél óra alatt elvégez valamit, amitől egyre inkább bevétel-orientáltabb és sikeresebb lesz.
Akkor ez az egész a Pelfee miatt íródott?
Mindenki, aki olvasta ezt, el tudja dönteni, hogy a szerző olyan személyiség-e, aki csak magára gondol. Az itt leírtak működnek Pelfee nélkül is, azzal egyszerűen csak könnyebb. Másrészt jó érzés azoknak, akik céggel vagy magánszemélyként elkezdik az utat a nagyobb bevétel felé, hogy néha megkérdezi tőlük egy az ő pártjukon álló személy: „No, hogy haladsz?”
[listamester id=”2666″ mode=”js”]