A gazdagság oka

Ahogyan annyi mindennek, a gazdagságnak is van egy igazi oka. Ezzel sokan vitába szállnak azt állítva, hogy a gazdagságnak sokféle oka lehet.

Az igazság az, hogy van egyetlen fő ok, amely mellett a többi eltörpül.

Először vegyük sorra azokat a közszájon forgó legjellemzőbb válaszokat, melyek mind arról szólnak, hogy mi állhat valaki gazdagodása mögött.

1. Jó helyre születni

Klasszikus „gazdag helyzet”, amikor valaki gazdag családba születik. Sokan gondolják úgy, hogy a legtöbb gazdag ember eleve jómódúnak születik és saját magának csak kevés köze van anyagi helyzetéhez.

Két teljesen ellentétes előítélet is elterjedt.

  1. Az egyik szerint a gazdagok gyerekei elég buták és úgyis elherdálják a vagyont.
  2. A másik szerint, aki gazdag családba születik az jómódú is marad, uralmuk megdönthetetlen, és pontosan miattuk alig van esélye másoknak sok pénzre, vagyonra szert tenni.

Nyilvánvaló, hogy nem indulunk egyforma eséllyel, ha szegény vagy gazdag környéken növünk fel. Ez azonban nem magyarázat arra, hogy az ugyanazon a helyen felnövő gyerekek közül néhánynak miért megy majd annyira jól felnőttként, annak ellenére, hogy körülbelül ugyanolyan vagyoni helyzetű családból jöttek.

2. Korrupció

Az egyik oknak van egy finomabb és egy durvább megfogalmazása. Az első az ismeretség, a másik a korrupció.

Minél korruptabb egy ország, annál inkább gondolják azt az országlakók, hogy a gazdagság tisztességtelenség kérdése. Az tény, hogy a korrupció eléggé lecsökkenti a vállalkozókedvet, mert azok, akik nem rendelkeznek „megfelelő” kapcsolatrendszerrel, olyan hátrányban versenyeznek, amely mellett csak veszíteni lehet.

Ennek ellenére nem úgy néz ki, hogy egy közepes mértékben korrupt átlagos európai demokráciában -, és ezen bárki értse azt az országot, amelyiket akarja – a legtöbb jómódú ember a korrupción keresztül gazdagodott meg. Az való igaz, hogy egy-egy kiugróan tehetséges fehérgalléros bűnöző jóval nagyobb vagyonra tehet szert ahhoz képest, mint amekkorát valaki kitartó tervezés és munka mellett, ötletei maximális hasznosításával elér.

Ettől még nem a korrupt előrejutás az általános, csak az nagyon látványos. Látványos, mert ezek az emberek gyorsan és erkölcstelenül szerzett pénzeiket szívesen mutogatják, míg aki tisztességes úton gazdagodik, az némileg szerényebb és visszafogottabb.

Az irigység nem tesz senkit gazdaggá, a tettek igen!

Szóval ne sajnáljuk valakitől azt sem, ha kétmilliárdos jachton nyaralgat a karibi szigeteken, mert ettől még simán lehet jó ember.

3. Gazdaggal házasodni

Több száz éve „működő megoldás” a vagyonosodásra a házasság. Ma leginkább plázacicákról gondolják azt, hogy „nem teljesen szerelemből” válnak valaki feleségévé. Úgy vélik, hogy már ismerkedésük kezdetén is igencsak figyelembe veszik, hogy milyen autóval érkezik a „nagy ő”, mennyire hajlandó a költekezésre és leginkább: van-e mögötte akkora anyagi háttér, hogy ez a költekezés még sokáig tarthasson.

Ebben az előítéletben az a tragikus, hogy a környezet még valódi szerelem esetén is gyakran feltételez hátsó szándékot a kapcsolat mögött, ha jelentős az eltérés az anyagi háttérben.

Irigylésre méltó-e annak a gazdagsága, aki így szerezte a pénzét? Érdemes-e elcserélni a szerelmet és a tisztességet egy csillogó, de hazug és érzelmektől mentes életre?

A jómódú élethez vezető ilyenféle útvonal inkább a televíziós szappanoperák színtere. Amúgy a másik oldal sem jár jól, mert aki nőt vagy férfit „vesz”, az valójában nem embert, hanem csak egy tárgyat kap ajándékba, hiszen igazából a lélek nélküli kapcsolatnak pontosan az a lényege, hogy valójában nincs ott „senki”, csak egy test.

Azért az sem lenne szép, ha mindenkiről, aki összeházasodik egy nála jóval gazdagabbal, azt feltételeznénk, hogy csak a pénzért teszi. Ennek van egy olyan oldala is, hogy nyilvánvalóan senki sem várhatja el egy jómódú embertől, hogy mindenképpen a saját köreiből válasszon párt. Miért ne lehetne egy gazdag ember szerelmes valakibe, függetlenül annak vagyoni helyzetétől? Engedjük meg neki!

4. Szerencse

Sokan ezt a „legkézenfekvőbb” választ adják arra, hogy mások miért értek el üzleti sikert, ők pedig nem: „nem volt szerencséjük”. E nézet szerint vannak ugyan kevesen, akik üzlettel vagy örökléssel jutottak vagyonhoz, de új szereplők leginkább már csak a szerencse segítségével juthatnak be a jómódúak színpadára.

Ebbe a kategóriába nem csak a szerencsejátékokon nyerhető vagyont sorolják, hanem azt a helyzetet is, amikor valakinek rövidebb, hosszabb próbálkozás után korrupcióval vagy beházasodás révén ölébe hullik a vagyon.
A szerencse kategóriájába sorolható sokféle gazdagodás. Az is, amikor valaki egyszerűen csak egy nagyvonalú üzlettársra lel, aki megbecsüli az ő hozzájárulását az üzlethez.

Ha meghallgatnánk azokat, akik szegénységből indultak, akkor a legtöbbjük nem arra lenne büszke, hogy „véletlenül” vagy „szerencsével” meggazdagodott.

Nem kellene szerencsének nevezni azt, hogy valaki előtt nyílik egy jó lehetőség. Például olcsón megvehet egy lepusztult üzemet, amit szorgos munkával, új termékek gyártásával, a maga és saját családja munkaerejét is jócskán igénybe véve virágzásnak indít.

Könnyű utólag azt mondani, hogy élt a szerencséjével, de inkább azt vegyük észre, hogy a kockázatos növekedést választotta a biztonságos kevés helyett.

Amivel kevesen néznek szembe

Ha valaki meg akarja magyarázni, hogy miért nem sikerül gazdagodnia, akkor elég valamelyiket kiválasztania az előző négy lehetőségből vagy kitalálnia egy ötödiket, és azt ráfogni azokra, akiknek sikerült sok pénzt csinálniuk.

Azonban egyik magyarázat sem fogja segíteni saját gazdagodását. Ellenkezőleg. Minden energiáját felemészti majd a gazdagabbakra való mutogatás és annak részletezése, hogy ki milyen könnyű, netán kétes úton lett jómódú.

Semmilyen természeti törvény nem említ olyat, hogy a gazdagodásnak verejtékesnek kell lennie, mert különben tisztességtelen.

Másrészt, bár elég valószínű, hogy a legtöbb gazdagodás mögött kitartó és céltudatos tevékenység áll, azért ne várjuk ezt el másoktól. Inkább örüljünk, ha valakinek könnyen és tisztességesen ment.

Kevesen néznek azzal szembe, hogy talán tovább tart, de kitartó következetességgel tisztességesen is lehet gazdagodni.

Azért nehéz ezt a nézőpontot képviselni, mert ha valaki ezt elfogadja, akkor abba kell hagynia azt, hogy másokat hibáztat. Ráadásul még változtatnia is kellene az életén, ahhoz pedig kell némi plusz bátorság.

Kockázat nélkül az ember mindig is a földön fog járni. A szárnyalás kockázatosabb.

Általában fel kell adni valamennyit a megszokott életből, ha élni akarunk az elénk kerülő lehetőségekkel. Ennél még szebb, ha tudatosan magunk teremtünk lehetőségeket, melyekkel azután élni tudunk. Ellenkező esetben marad nekünk a többség biztonságos útja a vele járó kisebb bevétellel.

Nem csak egy jómódú ember élhet kényelmes életet, ha a kényelemnek azt az értelmét tekintjük, hogy tétlennek lenni és a lehető legkevesebb dologban részt venni. A szegényebb ugyanúgy élhet kényelmes életet, csak egy kevésbé komfortos környezetben teszi.

Elég valószínű, hogy azok, akik gazdagodnak, az életük legtöbb területén aktív életet élnek. Kissé olyan ez, mintha elég nagy szelet csapva felemelkedne a pénz a „pénz-hegy” oldaláról és odaszállna ahhoz, aki okozza a szelet.

Jó hír, hogy a gazdagság elég viszonylagos dolog, így bárki maga eldöntheti, mekkora jómóddal lenne elégedett. Nem arról beszélünk, hogy bárki lehet úr a saját szemétdombján, hanem csak arról, hogy ha tízszer többed van, mint tavaly, akkor annyiszor gazdagabb vagy. Ez könnyű matek, és nincs előírva, hogy ekkora ugrást kellene tenni. Bármekkora ugrást is tervez valaki, abba kell hagynia, hogy másokat okol a gazdagság irányába tett eddigi kevésbé sikeres kísérleteiért.

Annak, aki jómódú akar lenni el kell döntenie, hogy ő volt az oka az eddigi szerényebb helyzetnek. Amíg ezt nem látja, addig másokra vár és el nem indul.

Nem olyan nehéz azt megemésztenie az embernek, hogy rajta kívül senki sem lehet annyira oka a gazdagodásának, mint ő maga. Mert ahhoz, aki ezt nem hiszi, ahhoz hiába vágnánk hozzá akár kétmilliárd dollárt, pillanatok alatt elherdálná.

Indulás

Bármilyen meglepő is, ahhoz, hogy valaki egy kifejezetten szűkös helyzetből elinduljon felfelé, először is becsülje meg azt, amivel most rendelkezik.

Takarítson meg valamennyi pénzt, még akkor is, ha annak mennyisége most nevetségesnek tűnik. Ezután kezdje szélesíteni a bevételi lehetőségeit, miközben ezzel arányosan vagy ezt meghaladó mértékben többet takarít meg.

Nem! A felhalmozódott hitel nem elég ok arra, hogy lemondj az anyagi gyarapodásról! Annak visszafizetését is be lehet tervezni a növekedésbe, azonban nem szabad engedni, hogy teljesen levegye a figyelmet a célról.

Mi segít legjobban az indulásban?

Abban nem segíthet más, hogy valaki becsülje meg már a startvonalat is. Abban viszont, hogy növekvő módon meg tudjon takarítani pénzt, miközben szorgalmasan dolgozik rajta, hogy egyre többet keressen, … na ebben segít a Pelfee!

Mire is jó megtakarítani akár kevés pénzt is? Erre jó válasz az a közmondás, hogy

„A pénz oda megy, ahol már van.”

A Pelfee egy online, bármilyen internetes kapcsolattal elérhető alkalmazás, amivel az ember saját kontrollja alá rendelheti eddigi összevissza kiadásait, bevételeit és segíti abban, hogy egyre többje legyen.

Javaslom, hogy gazdagodj azonnal!

Regisztrálj még ma a Pelfee használatára!

[listamester id=”2666″ mode=”js”]